Valami történik
Több mint négyszázan vettek részt az egyházmegyei ifjúsági találkozón szombaton - de honnan és miért megy ennyi fiatal egyházi rendezvényre?
Tizennégy és harminc év közötti fiatalok - barátok, ismerősök, plébániai közösségi tagok és újoncok - töltötték meg a kaplonyi kultúrházat és környékét. Huszonöt éve itt rendezték az első egyházmegyei ifjúsági találkozót, és most ismét. Kaplony pedig megint jelesre vizsgázott vendégszeretetből, keresztény összetartásból, önzetlen szolgálatból. Nagyon jól belehelyezkedtek az Ifjúsági Iroda szervezésébe, mindent megtettek, hogy a falu életébe színt és mozgást vivő, az egyházmegye két közigazgatási megyét felölelő területének számos pontjáról érkező fiatalok jól érezzék magukat.
Az események ugyanis nem csak a kultúrotthonban zajlottak, hanem a templomban, a plébánián és annak udvarán, a szerzetesi szobában, a könyvtárban, a pogármesteri hivatal termében és udvarán, a játszótéren, az ifjúsági ház udvarán, az emlékmű melletti füves részen is. A plébániai csoportok - szám szerint harminc - jelenetekkel készültek még otthon, és reggel így, játékosan, viccesen mutatkoztak be; déltől előadásokon vettek részt - 14-16 és 17-30 évesek külön osztva -; az elhangzottakról később csoportokban beszélgettek is; három órától alternatív programok várták őket - táncház, karaoke, szerzetesi szoba látogatása, könvtár- és kriptalátogatás, szentségimádás, méta, játékok, beszélgetések, szerzetesek lehettek egy percre, óriás szappanbuborékot készíthettek -, aztán szentmisén vettek részt, együtt vacsoráztak, majd a The Phoenix adott koncertet.
„Az Úrral való találkozás mozgásba hoz minket" - Ferenc pápától kölcsönözték az ifjúsági találkozó mottóját, és valóban megmozgatták a fiatalokat a programok. Egészen biztosan nem csak fizikailag. Az előadások így például nem csak lelkesítettek de tanúságtételre is buzdítottak. Kurali M. Dominika (SDR) megváltós nővér a négy „T"-ről beszélt a kultúrotthonban a fiatalabbaknak - teremtés, találkozás, tanítás és tanúság. Azt mondta, valójában ezek tények, amelyek alapján hiteles keresztények lehetnek. Sorba véve az elhangzottakat, Isten nem csak a teremtéskor, de ma is, és mindig megteszi az első lépést. Mindenkiért külön megteremtette volna ezt a szép világot, személyesen kísér mindenkit. Aki találkozik Istennel, mozgásba lendül, hiszen Ő megszólít minket, választ vár. Meghív a tanítványok közé, az Ő közösségébe, szituációkon keresztül tanít, majd küld, hogy mi magunk tegyünk tanúságot róla. A nővér végül kiemelte, nem várhatunk örökké, most kell, hogy csináljunk valamit.
Urbán Erik OFM, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója a Szent Antal templomban a célszerűségre és a hivatásra mutatott rá az idősebbeknek tartott előadásában. „Hiszitek-e, hogy a Jóisten mindenkinek adott egy karizmát, egy olyan dolgot, amiben kiváló? Hiszed-e, hogy értékes ember vagy?" Buzdította a fiatalokat, hogy fogadják el, szeressék és értékeljék önmagukat, hiszen az Isten ilyennek teremtette, és így szereti őket: "Ha Isten megteremtett minket, akkor már nem céltalanul bolyongunk a Földön, hanem van egy küldetésünk, amit nekünk kell betöltenünk, megtennünk, mert különben az elvégzetlenül marad. Isten azért adta a tálentumokat, hogy azokat kamatoztassuk, megosszuk másokkal, sőt szolgáljunk velük másokat. Először azonban magunkat kell ismernünk, reális önképpel kell rendelkeznünk, ismerve, miben vagyunk jók és melyek a korlátaink? A jó és a rossz tapasztalatok, az örömök és a fájdalmak mind hozzájárulnak, hogy felnőjünk a feladathoz, amit Isten ránk bízott. Felelősek vagyunk azért a közösségért, ahová a Jóisten hívott minket. Hiszem ugyanis azt, ha elindulsz az úton, amit a Jóisten neked szánt, és ezt imádságos lelkülettel követed, akkor találsz olyan embereket, akikkel közösséget alkotva eléred a célodat."
A találkozón részt vett fiatalok lelkesedése, a tömegszerű sokaság együttműködése, közös imája, szívből jövő és teli torokból szóló éneke, a szentmisén való aktív jelenléte mellett nem lehetett elmenni a helyieknek, a kilátogatóknak, a velük érkezett papoknak, és az egyházmegye főpásztorának sem.
Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök paptársaival együtt mutatta be a rendezvény központi jelentőségű szentmiséjét. A bevonulást követően szintén kitért a fiatalok sugárzó jelenlétére: „Ezek az éves találkozók jó alkalmak arra, hogy egymástól tanuljunk és egymás hitéből erőt merítsünk. Sokan vagyunk - hála Istennek - de igazán a lelki gazdagság számít. Kincset, a mi jövőnket őrzitek, és ezt kamatoztatnotok kell. Azért imádkozom, hogy ezt sikerüljön nektek kibontakoztatni, és Isten áldása ott legyen azokon az ajándékokon, amelyeket kaptatok. Ezzel az áldással tudjatok minden nap, együttműködve, Isten országának gyümölcsöt-termő fái lenni."
A prédikációban Ft. Seffer Dániel ugocsai esperes is örömének adott hangot. Mint mondta, a fiatalok felé nagyok az elvárások. De vajon kik azok a felnőttek, akik a jó példát fel tudják nekik mutatni? „Vajon mit jelent ma kereszténynek lenni, hogyan éli meg a hitét egy mai fiatal? Amikor ezen elgondolkodtam, rájöttem, hogy nem vagytok könnyű helyzetben. Vajon találkoztok-e olyan felnőttekkel, akik példát mutatnak nektek, akikből sugárzik, hogy boldoggá teszi őket a hitük? Vagy amikor pappal találkoztok, milyen kép rajzolódik ki bennetek a Krisztus-követésről? Lehet, hogy nem mindig sikerül egy vonzó kereszténységet elétek élni. És ti mégis itt vagytok." - tette hozzá.
A jelenlétüknek pedig sok oka lehet. Istentől a meghívás érkezik, a Szentlélek működik, de kellenek emberek, akik hajlandók eszközök lenni és önzetlenül, áldozatkész munkát végezni. Az ugyanis egyre világosabban látszik, hogy a fiatalok ma is érdeklődnek a hit iránt, nem ciki vallásosnak lenni, az egyházi rendezvények jó alternatívát jelentenek a kikapcsolódásban is. Azt mondják, jó érzés őszintének lenni olyan közösségben, ahol elfogadnak, ahol önmagad lehetsz, ahol izgalmas, jó dolgok történnek. Csak legyenek emberek, akik hívják, szeretik őket, megteremtik a keretet a találkozásra. Sokan érzik, látják, hogy most valami történik: évről-évre vannak fiataljaink. Szombaton, Kaplonyban például több mint négyszázan találkoztak és mondták ki örömmel, hogy hisznek...
